Båtsfjord és a pehelyrécék

A jeges fennsíkon történő átkelés után beereszkedtünk Båtsfjordba. Elég meglepő látvány, hogy a végtelen havas dombok után, az út végén egy egész komoly kis falut talál az ember. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ebben a faluban összpontosul a környék halfeldolgozása. Így lehetett az, hogy ebben a távoli fjordban kifejlődhetett Båtsfjord, szupermarkettel, postával, rendőrséggel, kozmetikával, iskolával és minden egyéb szolgáltatással. A rendszámok alapján az itt dolgozók többsége litván, ezt a helyi Airbnb hostunk is megerősítette, de azt is hozzátette, hogy több mint 40 országból érkeztek ide külföldiek, szóval egy igazi multikulturális város.

Samuel az átlagosnál is izgatottabb lett a megérkezésünket követően, mert Båtsfjord volt az egyik fő állomása az expedíciónknak. Nem véletlenül tettük meg ezt a 400 kilométeres kitérőt észak felé. Ebben az öbölben telel sok olyan különleges madár, amit máshol nem is nagyon látni. Így hát érkezésünket követően, egyből kipattantunk az autóból és a kikötő felé vettük az irányt, hiszen már messziről láttuk, hogy sok száz madár köröz a hajók körül. Természetesen, ahogy kiszálltuk, Samuel máris kiszúrt két Jegesrécét. De nem volt nehéz dolga, mert ennek a fajtának hosszú kunkori tollak vannak a hátsójukon. Ezután pedig a potya falatokra pályázó, halászhajók felett köröző sirályokat vettük közelebbről szemügyre.

Båtsfjord egyébként egy nagyon csendes kis település. Mindösszesen csak kb. 2200 lakosa van. Mozogni inkább csak autóval szoktak és a bolt előtt sem állítják le az autóikat soha. Pedig az időjárással szerencsénk volt, mert sütött a nap végig, amíg ott voltunk, bár az igaz, hogy a szél egyre csak erősödött. A másnapi visszautunkat eléggé meg is nehezítette a sok hóátfúvás, de erről majd később. A tenger vize pedig kristály tiszta a sok hajó ellenére is és belenézve pedig mindig az ugrott be, hogy milyen jó lenne fürdeni egyet ebben a csodás vízben. Aztán persze visszatértem a valóságba és megértettem magammal, hogy a 0 fokos vízben nem lenne egy kellemes élmény megmártózni.

Délután a szállásunk elfoglalása és pihenés után felkerekedtünk újra, hogy megnézzük az arktiszi naplementét és ezt követően reméltük, hogy egy kis északi fényt is láthatunk majd. Kicsit sokat kellett erre várni, mert azt nem kalkuláltuk bele, hogy itt északon a naplementék jóval hosszabbak mint a megszokott 47. szélességi körön. Egyébként itt voltunk az egész túránk során a legmagasabban: 70.63 fokon voltunk.

Természetesen megérte várakozni pár órát. A természet most sem okozott csalódást. Az egyre erősödő északi fény végül egy földöntúli örvénylésbe kezdett a fejünk felett.

Másnap reggel elég korán, 3 órakor szólt Samuel ébresztője. Befizetett ugyanis egy 4 óra hosszú programba, mely során egy madárlesből fotózhatta végig a nevezetes madarakat. Sajnos én kicsit sokalltam az árát a lesnek, de biztos megérte volna, mert Samuel nagyon jó képeket tudott készíteni a récékről. 

Egyébként ha már madárturizmus, akkor meg kell említeni, hogy ez a vidék egyik húzó ágazata. Egész évben a Föld minden pontjáról érkeznek ide turisták, akik csak ezek miatt a különleges madarak miatt látogatnak el ide a világ végére. Kissé meglepő módon egyébként egy nagyon komoly és részletes kiadvány segíti az ide látógatókat, hogy mit és merre keressenek. De a papír alapú segítségen kívül még táblákkal is szépen ki van mindenhol jelölve, hogy merre vannak a lesek és a túraútvonalak.

Az alábbi sorozatban Samuel képein keresztül szeretném megmutatni ezeket a csodás madarakat. Sorban a következő szépségek láthatóak: Cifra pehelyréce, Steller-pehelyréce, Pehelyréce és Jegesréce.

Ha tetszettek Samuel képei, látogassatok el az ő oldalára is: http://samuelbloch.weebly.com/

Using Format