Ekkerøy és a több tízezer madár

Vadsø elhagyását követően a Varanger fjord partja mentén autóztunk. Szép napos idő volt, az út pedig le volt rendesen takarítva. Menet közben meg-meg álltunk és nem volt ez másképp Ekkerøyban sem. Mondjuk már messziről gyanús volt nekem, mert valami szürke füstszerű valami sejlett fel a távolban, a horizont felett, de ekkor még nem tudtam mire vélni. Samuel természetesen mondta, hogy álljunk meg valahol a faluban. 

Ekkerøy egy félszigeten fekszik, melynek úgy alakult ki az évezredek során, hogy dél felé egy 50-100 méter magas sziklafal emelkedik ki a tengerből és tart egészen a félsziget végéig.

Kiszálltunk hát a kocsiból és elindultunk a félsziget csúcsa felé, hiszen a Birding guide szerint lesznek arra madarak. Azt mondanom sem kell talán, hogy orkán erejű szél fújt és a jeges, de kijelölt túraútvonalakon elég nehéz volt a közlekedés. De hát megérte…

Egyre közelebb kerültünk a “sötét felhőhöz” és ahogy közeledtünk szépen lassan kibontakozott, hogy ez a felhő valójában mozog! Ütemesen repül ide-oda és apró részekből áll. Madarak, ezek madarak! Samuel arcán is látható volt az izgatottság, bár saját bevallása szerint ő már látott ekkora kolóniákat.

Szóval ameddig a szem ellátott, mindenhol repkedtek a sirályok, pontosabban Kittiwake sirályok. Több tízezer példány volt a levegőben és a vízen egyaránt. Sosem láttam korábban még ehhez foghatót. Voltak, akik együtt repkedtek, olyanok is, akik magányosan és akik egymást kergették a levegőben. A sziklafalon pedig ment a tojásrakás és őrzés folyamata, hiszen épp ennek volt az ideje Márciusban, amikor ott jártunk. Nem is véletlen, hogy akkor voltunk ott. :)

Lenyűgöző, ahogy a temérdek madár mintákat rajzol az éjre és ide oda repkednek az ember előtt. Azért is volt szenzációs látvány, mert egy függőleges sziklafal tetején álltunk és szinte alattunk repült a sok ezer madár. Annyira el is bűvöltek, hogy csak álltunk és nézegettünk órákig, hogy mit csinálnak. Persze közben készült jó néhány fénykép is… 

Hihetetlen volt, hogy ott állunk egy sziklafal tetején az orkán erejű szélben, közel s távol emberi lélek nem volt, ketten voltunk az egész félszigeten és szembe velünk több tízezer madár. Nem gondolná az ember, hogy elmegy a jeges északra és ekkora mennyiségű élőlénnyel találkozik. Hihetetlen volt már ez is, és a java még hátra van! 

Következik majd Vadsø az amerikai radarjával, a boszorkányégetés emlékművével és még több madárral!

Using Format