Paatsjoki folyó völgye - Az erdei madarak világa

A nehézkes landolás után szerencsére gyorsan megérkeztek a csomagjaink is és az autót is hamar megkaptuk, így hamar belevághattunk első küldetésünkbe, hogy a Paatsjoki folyó völgyében húzódó természetvédelmi területen lévő különleges madárfajokat lencsevégre kapjuk. Itt telel többek között a Lappföldi cinege, a Sarki hófajd és a Nagy pirók. 

Hatalmas ház Stand településén, ami télen üresen áll

Jól jön a szöges gumi ezeken az utakon

Van, hogy motorosszán, de van ahol kutyás szán keresztezi az utat

Indulást követően elég hamar elkezdett szakadni a hó, bár itt még nem gondoltuk, hogy ebből bármi komoly dolog lesz, hiszen mégiscsak a világ egyik leghidegebb részén vagyunk. Szépen tudtunk is haladni dél felé a szöges gumikkal felszerelt kis hybrid Yarisunkkal. Útközben, ahol az útviszonyok lehetővé tették, körülnéztünk a környező falukban, így Strandon és Svanvikban is. Svanvik egy nagyobbacska településnek mondható, található itt óvoda, iskola, könyvtár és egy kisebb templom is, na és persze a Pasvik természetvédelmi terület kutató és látogatóközpontja is. Útközben alig találkoztunk emberrel, így azt gondoltuk, hogy a központ is üresen kong majd, de természetesen nem így volt, a recepción kedvesen fogadtak, térképekkel kínáltak és bemutatták a területet. Mégiscsak Nyugaton vagyunk, még ha Isztambullal egy hosszúságon. 

Figyelmeztető tábla a határzónáról

Érdekességként említendő, hogy az út mellett több helyen kihelyeztek hatalmas tájékoztató táblákat arról, hogy hogyan kell viselkedni a határvidéken. A térképen is látszik, hogy ez a terület Oroszország és Norvégia határán húzódik. Az ismertetőben többek között leírják, hogy milyen jelölések mutatják a határvonalat és például, hogy nem szabad provokatívan fotózni az Orosz határőr katonákat. Mint kiderült, a norvégokat ez egyáltalán nem zavarja, mert Samuel telibefotózta őket a 400mm-es objektívével és amikor közelebb értek hozzánk a motoros szánunkkal, kedvesen beszélgetésbe elegyedtek, majd mentek tovább járőrszolgálatukra.

Melkefossba megérkezve nem volt nehéz megtalálni a szállásunkat, mivel a település körülbelül 3 házból állt. A szálláshelyünk, a BIRK Husky, ahogy a neve is mutatja, egy kutyákra szakosodott szolgáltató központ. A kennelben több mint 30 kutya várja izgatottan minden nap, hogy végre elindulhassanak egy kis szánhúzásra. Másnap reggel, amikor a szánokat készítették elő, hatalmas csaholás közepette várta minden eb, hogy végre elkészüljön a menet. Talán túlságosan is izgultak, mert az egyik kutyafogat el is szabadult és szán nélkül robogtak el az erdő mélye felé. Egyébként a BIRK épp erre szakosodott, szánnal viszik az ide érkező turistákat a környező erdőkben fekvő eldugott kunyhókhoz, ahol a szinte érintetlen területtel találkozhatnak az ide látogatók. 

Mi a szánozást kihagytuk, de nem maradtunk ki a lényegből. A szállás területén három madáretető és egy kis megfigyelőkunyhó is állt, így testközelből tudtuk fotózni őket. Természetesen nem csak a madarak járnak rá ezekre a finom falatokra, hanem időnként a környék mókusai is, de láthatóan jól elvannak a madarakkal. Samuel persze reggel 4-kor, a madarakkal együtt kelt, én csak kicsit később követtem. Igazából ki se nagyon kellett menjünk a 12nm-es kunyhónkból, mert már reggel az ablakunk előtt repkedtek a madarak és még egy mókus is elszaladt, de azért mégis kimásztunk, és a nap első felét madár és mókusfotózással töltöttük. Itt láttunk Nagy pirókot, Lappföldi cinegét, Kék cinegét, Kormosfejű cinegét, Zöldikét és persze sok-sok Verebet is.

Mindenki keresi a finom falatokat

Délutánra a hóesés felerősödött és már néhol 15cm-es hó is összegyűlt, de azért még úgy gondoltuk, kicsit elindulunk dél felé, további madarakat keresni, de az erős havazás miatt pár kilométer után inkább visszafordultunk. A tájból nem sokat láttunk, hol erdős részek, hol befagyott tavak mellett haladtunk el és a hó is egyre erősödött, így az útviszonyoknak megfelelően, szép lassan felmentünk Hessengbe, ahol az éjszakát töltöttük. Mint utóbb kiderült, nagyon ritka, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora hó essen ezen a területen, így hát megismertük a táj viszontagságos időjárását is.

A pasviki természetvédelmi területen tehát megismerhettük a tajga különleges világát és az itt lakó nagyon sok és aranyos kis erdei madarat. Sikerült képeket készítenem többek között egy Zsezséről, több Zöldikékről és egy Kormosfejű cinegéről is. Ezek a galériában láthatóak. Ezen kívül külön élmény volt, hogy láthattuk dolgozni a szánhúzó kutyákat is, akik szinte az egyetlen közlekedési módhoz, a szánnal való közlekedéshez biztosítják az erőforrást a környék eldugott részein.

A régió elhagyását követően a zord sarkköri partok felé vettük az irány, melyhez a tundrán keresztül vezetett utunk, de erről a következő részben számolok be részletesen. Figyeljétek a blogomat!

Using Format