Autózás a jeges tundrán

A Kirkenestől délre fekvő tajgás területeket elhagytunk és útnak indultunk Båtsfjord felé, ami önmagában egy 240 kilométeres út, de úgy gondoltam, hogy egy külön bejegyzést szentelek neki, mert a táj, amin keresztülhaladtunk, nagyon különleges és szép.

Reggel csodálatos napsütéses, bár egy kissé hűvös időre ébredtünk. Az éjszaka lehullt fél méter hó érintetlensége kellemes borítást adott a környéknek. Természetesen első dolgunk volt, hogy a fél méteres hó alól kiássuk a kis autónkat, majd útnak induljunk a jeges-havas úton a Varanger fjord vége felé.

Mondanom sem kell, hogy az utakról a hó már el volt takarítva, ami itt azt jelenti, hogy eltolták, de az út jeges marad. Általában a legtöbb mellékút és még a főutak is jegesek, de a szöges gumik segítségével ezeken is lehet haladni. Mi mondjuk elég lassan haladtunk, mert folyamatosan meg-meg álltunk és ismerkedtünk a vidékkel. Egyik helyen csaptunk egy kis túrát és megmásztunk egy sziklát a majdhogynem orkán erejű szélben.


Az út érdekessége, hogy a Båtsfjord előtt egy több mint 300 méter magas hágón kell áthaladni, mely egy végtelen hóval borított fennsík, sok tóval és nagyon kevés élettel. Ez az útszakasz mindkét végén sorompóval van lezárva és táblával jelzik, hogy mely időpontokban indulnak hókotró autók. Erre, mint kiderült visszafelé, szükség is volt, mert hatalmas hóátfúvások voltam. Minden esetre ezen részen elvétve láttunk építményeket, többnyire adótornyokat és hasonló építményeket lehetett észrevenni a dombok tetején.

A hágón átverekedve pedig már megérkeztünk a 2000 fős kis halászfaluba, Båtsfjordba, melyről a következő bejegyzésben számolok be részletesen.

Using Format