Vardø

Ekkerøyt elhagyva, a hatalmas madártömegtől lenyűgözve, tovább indultunk a Varanger fjord végéhez, ugyanis itt fekszik egy igazán különleges kis település. 

Sok szempontból érdekes hely Vardø. Kezdjük például azzal, hogy a város egy szigeten épült, pár kilométerre a szárazföldtől és a közlekedés megkönnyítése érdekében, a norvégok gondoltak egyet és építettek egy tenger alatti alagutat a városig. Aztán később, gondolom ennek a hatására is, az amerikaiak ide telepítették a hatalmas rakétavédelmi radar-rendszereiket, mivel ez a sziget fekszik legközelebb az orosz határhoz. Szóval 1998 óta ezek a Globus II. radargömbök uralják a sziget látképét.

A történelem során is sok minden előfordult ebben a városban. 

1307-ben megépítették az első erődöt, ami a város védelmét szolgálta, de a 16. század közepén is csak körülbelül 500 ember lakott itt, sőt 1789-re egészen 100 főre csökkent a lakosság. Ez a halászat váltakozó sikerességének volt betudható. Nem gondoltam volna, de 1769-ben Hell Miksa és Sajnovics János itt figyelték meg a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Ebben az évben nyilvánították várossá Vardøt egyébként.

Később a 19. század közepén már elkezdett nőni a halkereskedelem Vardøban is és ezzel a lakosság is. A második világháborúban sajnos Vardøt is nagy bombázás éri. Szinte teljesen lerombolódik, de a norvégokban nagyon erős az életösztön, és az általában fagyos időjárásban is képesek voltak és szinte teljesen helyreállították a város központját és újra élettel töltötték meg ezt a jeges szigetet. A városban az júniusi átlagos középhőmérséklet nem haladja meg a 10 Celsius-fokot!

És itt a világ háta mögötti tájon találtunk még érdekességet! A 17. században a várost elérte a boszorkányégetési hullám és több mint 90 embert öltek meg ezen a helyen. Nem csoda, hogy ennek a terrornak egy hatalmas emlékművet építettek a sziget egyik félreeső részén. 

A Steilneset emlékmű 2011-ben készült el. A 125 méter hosszú fából készült és ponyvával takart épület Peter Zumthor, az üvegkocka pedig Louise Bourgeois világhírű építészek tervei alapján építették. 

Nehéz leírni milyen érzés volt ez számomra. Igazából azt gondolnánk, hogy senki sem él ezen a vidéken, mivel szörnyű körülmények vannak, mégis radarokat, tengeralatti alagutakat, uszodát építenek. De ez még hagyján! Még ilyen hatalmas emlékműveket is emelnek az emberek egymás emlékeiért. Számomra ez elképesztő!

Using Format